Az elmúlt napokban nem tudtam egészen felszabadultan és természetesen viselkedni. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy folyamatosan különféle rossz gondolatok bukkantak fel a fejemben, egymás után cikáztak a gondolataimban és ez nagyon frusztrált. A gondolatok különösen piszkosak és indulatosak voltak.

A minap 3 honkongi fiatalemberrel töltöttem a napot. Ők tulajdonképpen mindhárman kollégáim a kínai étteremben, ahol pincérként dolgozok. Szakácsok és megkértek, hogy vigyem el őket egy pár szép helyre a szigeten, mert nincs autójuk és szeretnének kirándulni kicsit. Először nem nagyon tetszett az ötlet, mert előtte már beszéltem nekik a Fálun Gongról és a tényekről és nem fogadták túl jól, vagyis megjátszották, hogy nem nagyon tudnak az egészről semmit. Ez azt hiszem az én hibám volt, mert túlságosan törekedtem a sikerre és erős volt az érvényesülési vágyam. Mégis valahogy mintha azóta még jobban kedvelnének, mindig nagyon kedvesek velem. Ez talán azért van, mert a tiszta oldaluk megértette, hogy meg akarom őket menteni, vagy hogy segíteni szeretnék.

Minghui.de) Amikor olvastam a „Fá-magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián New York nagyterületén 2009-ben”-t a Mestertől, emlékeztem valamire, amit egyszer egy álomban láttam 2000 júniusában. Szeretnék a gyakorlótársaimmal tapasztalatot cserélni az „utolsó ítélet”-ről. 2000 júniusában egy két gyakorló és jómagam Peking-be mentünk, hogy a Fá-t igazoljuk. Letartóztattak a rendőrök, akik a szülővárosomból valók voltak, és börtönbe vittek. Ott egy éjszakán volt egy álmom, melyben tisztán láttam, hogy mi történt a nagy törvényszék előtt a Fá-helyreigazítás befejezte után.

Én egy relatív új Fálun Dáfá-gyakorló vagyok, a gyakorlást 2007-ben kezdtem el. Először azért tanultam a Dáfá-t, hogy a lányom mellett tudjak lenni a betegségei gyógyulásánál. Azt gondoltam, hogy amíg lábadozik mindegy, hogy gyakorlok-e vagy sem. Nem tudtam, hogy milyen értékes a Dáfá. Egy gyakorlótársam meghívott magához, hogy olvassuk a Zhuán Fálun-t. Mikor az első alkalommal végigolvastam nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudtam, hogy a Mester megtisztította a testemet és így felkerestem egy orvost. Bevettem egy pirulát, amit mindig is szedni szoktam, azonban egész délután betegnek éreztem magam. Később megértettem, hogy mi történik és az összes gyógyszeremet elhajítottam. A folyamatos Fá-tanulással és a gyakorlatok végzésével sok betegségem eltűnt, melyekkel korábban rendelkeztem. Azóta nem szedtem be többé a gyógyszereimet.

Az üldöztetés, 1999. július 20-a előtt nekünk gyakorlóknak egy nagyon nyitott és pozitív környezetünk volt a csoportos gyakorlásokra. Ezen a módon nagyon sokan emelkedtek meg igen gyorsan. Amikor azonban megkezdődött az üldözés nem voltak már meg ezek a körülmények. Sok gyakorló csökkentette a gyakorlásra szánt időt, egyesek pedig majdnem teljesen felhagytak vele. Én soha sem hagytam abba. Mindegy volt, hogy milyenek a körülmények, én soha sem hagytam alább. A Mester a Zhuán Fálun-ban még utal is erre: „Egyidejűleg ez a test és a szellem kettős művelése, hogyha te folyamatosan műveled magad, akkor az életed is folyamatosan meghosszabbodik; folyamatosan művelődni, folyamatosan meghosszabbodni, így azoknak az embereknek, akiknek jó a veleszületett minőségük, azonban már idősebbek, elég idejük lesz majd a gyakorlásra.”

1997-ben kezdtem el Fálun Dáfá-t gyakorolni. Csakúgy, mint az összes többi gyakorlótársam én is azon vagyok, hogy megmentsem az élőlényeket. Mindig azt gondoltam, hogy Dáfá tanítványként a Fá helyreigazítás idejében az a felelősségem, hogy élőlényeket mentsek meg. Ez az, amit tennem kell és ezért nem is volt semmi, amiről írhattam volna. Azért még sincs ez teljesen így, mert minden művelőnek megvan a maga művelési útja.

Egy napon hirtelen megértette, hogy az ok, amiért az anyósa olyan rosszul bánt vele az volt, hogy ő egy korábbi életében nagyon rosszul bánt az anyósával. Karmikus kiegyenlítődés volt. Amikor ezt megértette, elhatározta, hogy magukhoz költözteti az anyósát és gondoskodik róla. A férje beleegyezését megszerezte és elment az anyósa lakására. Amikor meglátta az anyósa, nagyon meglepődött és azt hitte, hogy veszekedni jött. Azt kérdezte az anyósa: „Mit akarsz itt?” Amikor azt válaszolta: „El akarlak vinni haza hozzánk.”, így reagált az anyós: „Ez teljesen kizárt!”. A gyakorló így válaszolt: „Anyósom, én a múltban nagyon rosszul bántam veled, és feldühítettelek. Most Fálun Dáfá-t tanulok, és azt mondja a Tanárunk, hogy legyünk jó emberek. Ne aggódj. Nagyon jól fogok veled bánni.” Az anyósa nagyon meghatódott és újra és újra köszönetet mondott neki.

Két évvel ez előtt több gyakorlót a környékünkön elfogtak és elítéltek minden féle jogi alap nélkül. A környezet borzasztó lett és megsemmisítő. Minden alkalommal, amikor elmentem otthonról úgy éreztem, hogy figyelnek és követnek. Azt is észrevettem, hogy a telefonomat is lefigyelték. Mivel nem tanultam helyesen a Fá-t, ezt az egészet emberi szemmel néztem és félelem töltött el.

Ebben az évben történt, egy két nappal, mielőtt a Kínai Kommunista Párt (KKP) a kínai nép nemzeti népkongresszusát és a politikai konzultációs konferenciát tartotta volna. Egy gyakorló, aki egy az információs anyagok előállítására szolgáló helységgel rendelkezik megkért, hogy segítsek neki a CD-író egy problémáját megjavítani. Amikor megérkeztem hozzá, láttam, hogy a gyakorló a gépen dolgozik. Azt javasoltam, hogy küldjünk őszinte gondolatokat. Ez után hamar megtaláltuk a problémát és orvosoltuk azt. Mielőtt elmenetem még betettem a táskámba 10 VCD lemezt, melyek információkat tartalmaztak a Fálun Gong-ról és az üldözésről, és azt terveztem, hogy azokat hazafelé menet elosztogatom.

Sok éve kérdeznek engem az emberek: „Minek Fálun Gong-ot tanulni?” Az ateisták azt gondolják, hogy a spiritualitásban való hit valami szellemi igénytelenség, egyszerű képzelgés és valahogy bekorlátozó. Az nem úgy van, hogy a múltban nekem személyesen egy ilyen nézetem lett volna, de miután a Zhuán Fálunt olvastam, a világnézetem megváltozott. Tisztába jöttem vele, hogy a korábbi gondolataim közül sok nem tőlem származott, hanem egyszerűen átvettem őket a környezetemtől. Ezzel ellentétben a Zhuán Fálun arra ösztönöz engem, hogy elgondolkozzak az emberi civilizáció eredetéről és az emberiség mostani helyzetéről. Arra kényszerít, hogy én magam gondolkozzam el. A későbbiekben a Zhuán Fálun tartalmát nagyon értelmesnek találtam. Az az érzésem, hogy az igazság valóban ez, és hogy a tények mind igazak benne. Ez volt az első alkalom, hogy elkezdtem egyedül racionálisan elgondolkodni a dolgokról. Ezen kívül erre az eredményre jutottam: Elutasító és vak hozzáállás valamit megítélni, anélkül, hogy azt előtte megismernénk.

Engedjétek meg elöljáróban, hogy elmeséljem egy két művelési tapasztalatomat. Az első egy sok éve művelő gyakorlóval kapcsolatos, aki miután elvégezte a főiskolát nyolc évet dolgozott Pekingben. Az első évben nagyon szorgalmas volt és sokat tudott segíteni a többi gyakorlónak, hogy jól csinálják a Három Dolgot (A Fá tanulása (a Fálun Dáfá tanulása), Őszinte gondolatok kibocsátása és az igazság elmagyarázása az embereknek a világon a Fálun Dáfáról és az üldözésről).

Már hosszú idővel ezelőtt kaptam meg a Dáfá-t, de a megemelkedésem nagyon lassan történt. Hosszú időn keresztül voltam egy szinten. Ennek a fő oka az volt, hogy minden alkalommal, amikor nem álltam helyt egy vizsgán teljesen összetörtem. Elvesztettem a bátorságomat és szégyelltem magam. Nem a Fá-t tekintettem tájékozódási pontnak, hanem e helyett önkritikát gyakoroltam. Amikor a következő teszt jött, még mindig az előzőnél voltam elakadva, nem csináltam jól a következővel, elvesztettem a bizalmamat és megint elakadtam. Idővel összetörtem, úgy éreztem, elszállt minden bátorságom és elvesztettem a bizalmamat. Csak nem sokkal ez előtt vettem észre, hogy a régi erők által felállított egyik csapdába estem bele.

Egy alkalommal, amikor a fiam hazafelé jött az egyetemről, nem érezte jól magát és hánynia kellett. Két nappal később hirtelen összeomlott. Amikor őszinte gondolatokat küldtem neki, láttam egy sötét árnyalakot kirepülni a testéből. Mikor kinyitotta a szemét azt suttogtam a fülébe, hogy halkan ismételgesse: „A Fálun Dáfá jó! Az Igazság, Könyörületesség, Tolerancia jó!”. Majd újra becsukta a szemét, és öt percen keresztül őszintén így cselekedett, mikor kinyitotta a szemét azt mondta, hogy szeretne enni valamit. Teljesen helyrejött és másnap visszament az egyetemre. Ezek a csodálatos dolgok újra és újra megtörténtek vele. Mind a ketten tisztában voltunk vele, hogy ez a Dáfá hatalmas ereje.

Minden Dáfá tanítvány a különböző környékeken igyekszik a legjobban cselekedni a Fá igazolásánál és az élőlények megmentésénél. Elhagytam a szülővárosomat, hogy egy magáncégnél dolgozzam. A helyi szituáció nem volt jó, és hogy biztonságban maradjak a tény tisztázó anyagokat a munkahelyemen osztogattam és csak közvetett módszereket alkalmaztam, hogy a Dáfá-ról beszéljek. Először is a Kínai Kommunista Párt (KKP) korruptságára utaltam, a karmikus kiegyenlítődésre, természetfeletti jelenségekre, próféciákra, majd a vallásszabadságról beszéltem, az emberi jogokról és a Fálun Gong üldözéséről és a könyörületességről is.

Azt gondoltam, hogy nekünk Fálun Dáfá gyakorlóknak igazolnunk kell a Dáfát, bárhol is legyünk. Így csakis az volt a helyes, hogy a Dáfá hatalmas erejét megmutattam, mikor a menedzseri pozíciómat feladtam; és, hogy nem szitkozódtam vagy nyavalyogtam, mint más emberek, mikor elbocsátják őket a pozíciójukból. Minden szervezetben, minden vállalatnál, minden szinten jelenvaló a Dáfá léte és megtestesülése.

Békében a szívünkben indultunk el hazafelé. S távolodva Brno-tól azon gondolkodtam, hogy a még meglévő földi ragaszkodásaim eltávolítását, amit eddig halogattam, mert túl gyengének és bátortalannak éreztem magam, mihamarabb le kell tennem. Ezek a zavarások pedig, amik akadályoznak benne, mind csak illúziók, szembe kell néznem a félelmeimmel és minden percemben a Zhen, Shan, Ren szerint kell cselekednem. Csakis ez alapján sikerülhet, s ebben a brnoi utunk is megerősített.

2002 végén elkezdtem a Fát tanulni és ezt használtam a viselkedésem mérésére. Azonban még mindig hiányzott belőlem az önbizalom a Fá tanulásnál. Később egy gyakorlótárs elmondta nekem, hogy a Tanár nemfog egy gyakorlót sem eldobni, aki igazán művelte magát, és hogy a Tanár mindenkit szorgalmasnak akar és hogy helyreigazítsák a viselkedésüket. Így hát újra elkezdtem tanulni a Fát, de a Fá tanulásom még mindig nem volt elég mély, és én képtelen voltam dolgokat a Fá alapján megítélni. Hibákat követtem el. A környezet ahol éltem nagyon rossz volt, durva volt és zajos.

Nagyon gyakran amint egy gyakorló a művelés útjára lép az első próba, számára az erotika ragaszkodásának eltávolítása. A művelés múltbéli útjainál, úgymint a buddhizmusban és a taoizmusban, nagyon komolyan kezelték az erotika kérdését. Az első próba az erotika kérdése volt, ami a hétköznapi emberek erotikájától való megszabadulás. Ha a gyakorló nem tudott túljutni a próbán, akkor további nehézségei adódtak, az adott művelési út folytatásában. Mert sem az Isteneknek, sem a Buddháknak nincs erotikus vágyuk úgy mint az emberi lényeknek, az emberek nem tudnak ezekké az isteni lényekké művelődni ha az erotikához ragaszkodnak.

Volt egy fiú, egy kis faluban éldegélt családjával és barátaival. A falu neve Világ volt, és sűrű köd vette körül a falut. A fiú gyakran nézte azt a magas helyet amelynek csúcsa túlnyúlott a ködön. Egyik nap elment megkérdezni a falu bölcsét, hogy mi van a hegy csúcsán és miért nincs ott köd. A Bölcs ezt válaszolta a fiúnak: az Igazság lakik ott és a köd nagyon fél tőle ezért nem mer közel menni hozzá. A fiúnak nagyon tetszett a válasz és elhatározta hogy ő bizony meg akarja ismerni ezt az Igazságot. Elindult a hegyen felfelé. Rögtön szembe jött vele a Szerelem: „Hé fiú, hová mész, ne siess hát annyira, gyere velem egy sétára, csodákat mutatok neked."

Hetven éves vagyok, és 1999-ben kezdtem el a Fálun Dáfá gyakorlását. Egyetlen egy évet tanultam csak iskolában. Mivel analfabéta voltam, aggódtam, hogy hogyan fogok majd olvasni, de a Fálun Dáfá mélyrehatósága teljesen meggyőzött. Hogy egy valóban lelkiismeretes tanuló legyek azt gondoltam, meg kell tanulnom olvasni. Hogyha nem tudom elolvasni a Zhuán Fálun-t, hogyan tudnék akkor a Fá helyreigazítás folyamatával lépést tartani?

Én körülbelül három éve találkoztam először a Dáfával és a műveléssel. Azelőtt nem sokat tudtam ezekről a dolgokról, bár furcsa módon egyszer hittanon azt a feladatot kaptam, hogy válasszak ki egy világvallást és irjak róla beszámolót. Minden áron a buddhizmus volt bennem. Kicsit furcsának is tartottam, de amikor olvastam róla akkor azt gondoltam: ”Ez meg mifélét tanit már, hogy minden vágyat és érzelmet el kell dobni, hiszen ettől vagyunk emberek”. Egyáltalán nem értettem.

Amikor visszagondoltam, láttam, amit a hölgynek mondtam mellettem: „Mit tudnék csinálni 20 jüannal?” Ez megmutatta a ragaszkodásomat az önelégültséget és utalt arra, hogy gazdag voltam. Amikor azt mondtam: „Ön könnyen el tudja veszíteni ezt az összeget egy mahjong játékon”, azt véletlenül mondtam, mert valójában nem játszom mahjongot, amióta elkezdtem a művelést. Ettől az egy mondattól észrevettem a rossz gondolataimat. Képes vagyok felismerni és elengedni a ragaszkodásomat, azok a dolgok, amik azután történtek, különbözőek.

Jelenleg 51 éves vagyok. Egy délután, amikor 13 éves voltam, az ágyban pihenve láttam álmomban egy gyereket, aki egy divatjamúlt öltözéket viselt és odajött, hogy játsszon velem. A gyerek háromszor jött oda. Az utolsó alkalommal, mielőtt elment, azt mondta nekem: „Én nem tudok visszajönni a jövőben. Emlékezz: meg kell találnod a Dáfát és művelned kell magad a Dáfában. Azután elmehetsz vissza a jövőbe. Emlékezned kell erre.”

A Dáfá tanítványoknak nem kellene szegénységben élniük. A szegénység oka vagy abban áll, hogy a régi hatalmak üldöznek minket vagy valamit nem csinálunk helyesen a művelésnél. Egyes gyakorlók gyakran beszélnek arról, hogy mennyi pénzzel tartoznak másoknak, megint mások pedig ragaszkodnak a pénzkereséshez. Úgy gondolják, minél több pénzük lenne, annál jobban élnének. Ez a komoly ragaszkodás annyira kemény, mint a gránit. Képtelenek kilátni az emberi nézetek kavalkádjából, és képtelenek önzetlenül az élőlények megmentésén dolgozni. Ki fogja akkor az ő életkörülményeiket megváltoztatni?

Édesanyám 2001-ben kezdte meg a Fálun Gong gyakorlását. Az elmúlt években rengeteg bánat érte. 2008 márciusában hirtelen mellkasi fájdalmai lettek, vért köpött és az orra is erősen vérzett. Emellett nagyon gyakran kellett vizelnie és fájt a hólyagja. Az egész család nagyon komolyan aggódott érte, és a kórházba akartuk vinni, de az édesanyám nem engedte.

Mi a Fá helyreigazítás idejének Dáfá tanítványai vagyunk; így minden esetben őszinte gondolatainknak és őszinte cselekedeteinknek kell lenniük. Az őszinte gondolatok egy isteni lény gondolatai, így az emberi nézeteink nem téveszthetnek meg, nem akadályozhatnak meg, és nem marad egyetlen kis búvóhely sem a régi hatalmaknak, ahonnan üldözhetnének minket. A három dolgot csakis őszinte gondolatokkal tudjuk jobban csinálni.