KĂ­nĂĄban sok generĂĄciĂłn ĂĄt lett ĂĄtadva egy rĂ©gi törtĂ©netet egy nagy erĂ©nyƱ emberrƑl. A fĂ©rfit Gou Jubo-nak hĂ­vtĂĄk Ă©s a keleti Han-dinasztia uralma alatt Ă©lt. A törtĂ©net Ășgy kezƑdik, hogy Gou Jubo egy tĂĄvoli vĂĄrosba utazott, hogy meglĂĄtogassa egyik lenyomorodott barĂĄtjĂĄt. SzerencsĂ©tlensĂ©gĂ©re Ă©pp amikor lĂĄtogatĂłba ment a barĂĄtjĂĄhoz, akkor tört az ottani falura rĂĄ egy Ă©szakrĂłl jövƑ barbĂĄr törzs.

Még egy hazugsåg, még egy könny
az elnyomås története
egy pĂĄrt* uralma vĂ©gtelen Ă©veken keresztĂŒl.

Még egy nap, még egy óra
Kína falai mögött
szĂĄmtalan szĂ­vnek kuporogni muszĂĄj.

Mindenkinek megvan erĂ©nyĂ©nek sajĂĄt terĂŒlete. Egy rendkĂ­vĂŒli ember egy normĂĄlis tĂĄrsadalomban vagy egy mƱvelƑ elĂ©rheti a magasabb szinteket az önmƱvelĂ©s ĂĄltal. A reinkarnĂĄciĂłk generĂĄciĂłin keresztĂŒl az emberek sorskapcsolatok miatt nehĂ©zsĂ©geket viselnek el megalĂĄzĂĄsokkal, fenyegetĂ©sekkel, kritikĂĄval Ă©s irigysĂ©ggel. Az, hogy egy ember hogyan kezeli pl. a megalĂĄztatĂĄst, a szemĂ©ly erĂ©nyĂ©nek szintjĂ©tƑl fĂŒgg.

Az Ă­rĂĄsjel jelentĂ©se a tradĂ­cionĂĄlis kĂ­nai vallĂĄsok fĂ©nyĂ©ben a következƑ: A buddhizmus Ă©s taoizmus bölcs tanai arra vezĂ©rlik az embereket, hogy a kozmikus elvek szerint tökĂ©letesĂ­tsĂ©k magukat. Az emberk jĂł oldalĂĄnak belsƑ mƱvelĂ©sĂ©t, vagyis a szĂ­vmƱvelĂ©st, egy Ă©leten ĂĄt tartĂł folyamatnak tekintik, melynek sikere a 悟-tĂłl fĂŒgg. Csak a felismerĂ©s ĂĄltal kĂ©pes az ember kijavĂ­tani emberi nĂ©zeteit Ă©s gyengĂ©it, ami ĂĄltal javul szĂ­vĂ©nek minƑsĂ©ge.

A 濍 jel eredetĂ©bƑl levetĂ­thetjĂŒk, hogy az Ƒsi KĂ­nĂĄban a "tƱrĂ©st, eltƱrĂ©st, toleranciĂĄt Ă©s az elnĂ©zĂ©st" erƑnek tekintettĂ©k, nem pedig gyengesĂ©gnek. A mai 濍 jel alsĂł rĂ©sze a 濃 (xin) Ă­rĂĄsjelbƑl ĂĄll, ami a "szĂ­vet" jelkĂ©pezi. EzĂĄltal tehĂĄt az eltƱrĂ©s, tolerancia Ă©s az elnĂ©zĂ©s mind az ember belsƑ ĂŒgyei, melyek szĂ­vbƑl jönnek. NyĂ­ltszĂ­vƱsĂ©get Ă©s önuralmat követelnek. A felsƑ Ă­rĂĄsjel 戃 pengĂ©t, vagy a kĂ©s Ă©lĂ©t jelenti. Ez a jel 濍 azt jelenti, hogy az ember szĂ­ve a kĂ©s Ă©lĂ©n tĂĄncol. Ha az ember nem uralkodik önmagĂĄn, akkor a helyzet hamar veszekedĂ©sbe fulladhat.

FinomĂ­tani, csiszolni
Minden egyes oldalunkat
A gyémånthoz hasonló tökéletességig.

ReflekciĂłk, tĂŒkrök
Sokkal vilĂĄgosabbak, mint a Napok,
Kevésbé az ego kibontakozåsa egészen a hibåtlansågig.

A papĂ­rbĂłl kĂ©szĂŒlt lĂłtuszvirĂĄgok egyfajta egyszerƱsĂ©get hordoznak magukban Ă©s egy bizonyos belsƑ varĂĄzzsal rendelkeznek, ezĂ©rt szĂ­vesen osztogatjĂĄk Ƒket a FĂĄlun Gong-gyakorlĂłk, hogy ĂĄltaluk bemutassĂĄk a FĂĄlun Gong szĂ©psĂ©gĂ©t, tisztasĂĄgĂĄt Ă©s az ebben a gyakorlatban követendƑ elveket is: ƐszintesĂ©g, JĂłsĂĄg Ă©s Tolerancia.

A felesĂ©ge azt mondta: „Mivel nagyon beteg vagy, a pĂ©nzt gyĂłgyszerekre kellett kiadnunk. Ezen kĂ­vĂŒl a kölcsönadott pĂ©nzrƑl szĂĄmla sincs. TehĂĄt nem kell aggĂłdnod a pĂ©nz visszaadĂĄsa miatt.“ Xu Shaoyu erre ezt felelte: „AzĂ©rt nem Ă­rt szĂĄmlĂĄt, mert megbĂ­zott bennem. Hogyan Ă©lhetnĂ©k vissza a bizalmĂĄval?” Így hĂĄt Xu Shaoyu arra kĂ©rte a felesĂ©gĂ©t, hogy adjon el egy darab jĂĄdet Ă©s kĂ©t bundĂĄt.EzĂ©rt 90 ezĂŒstĂ©rmet kaptak. AztĂĄn mĂ©g 10 ezĂŒstöt kikĂŒlcsönöztek valakitƑl. VĂ©gĂŒl Xu Shaoyu-nak sikerĂŒlt a megĂ­gĂ©rt idƑben visszaadni a pĂ©nzt. PĂĄr napra rĂĄ, teljesen kigyĂłgyult a betegsĂ©gĂ©bƑl.

A rĂ©gi idƑkben az igazi Ășriemberek megvetettĂ©k a hatalmat Ă©s a profitot. Nem törƑdtek a nyeresĂ©ggel Ă©s a vesztesĂ©ggel, ezĂ©rt nem vettĂ©k a szĂ­vĂŒkre, ha elveszĂ­tettek valamit. A Chunqiu periĂłdus alatt (i. e. 770-476) Chu ĂĄllamban (i. e. 1100-223) Lingyi Ziwen-t hĂĄromszor vĂĄlasztottĂĄk Lingyi-vĂ©, ami a miniszterelnöki cĂ­mmel egyenlƑ. Többször azonban el is vesztette posztjĂĄt, de soha nem lĂĄttĂĄk elĂ©gedetlennek vagy dĂŒhösnek. Egy tovĂĄbbi Ășriembert, Liu Xiahui-t (i. e. 720-621) Lu ĂĄllamban, szintĂ©n hĂĄromszor vĂĄltottak le tisztsĂ©gĂ©bƑl, azonban soha nem Ă©rzett gyƱlöletet.

Egyszer KonfĂșciusz komolyan megbetegedett. Egyik Zi Lu nevezetƱ tanĂ­tvĂĄnya aggĂłdott KonfĂșciusz miatt Ă©s több, mint egy hĂłnapig nem tĂĄgĂ­tott mellƑle. Zi Lu nagyon aggĂłdott, mert KonfĂșciusz a sĂșlyĂĄbĂłl is vesztett Ă©s semmi jelĂ©t sem mutatta a javulĂĄsnak. Olyan Ă©rzĂ©se volt, hogy semmi mĂĄst sem tehet, csak az istensĂ©gekhez imĂĄdkozhat, mert akkor talĂĄn meg tudja menteni a tanĂĄra Ă©letĂ©t. gy Zi Lu kikĂ©rte KonfĂșciusz engedĂ©lyĂ©t arra, hogy imĂĄdkozhasson Ă©rte. KonfĂșciusz megkĂ©rdezte tƑle, „Van olyan törvĂ©ny, hogy a betegek akkor meggyĂłgyulnak, ha az istenekhez imĂĄdkoznak Ă©rte?“ Zi Lu Ă­gy felelt, “ Az ‘Igen, Ă©n imĂĄdkozni fogok Ă©rted az istenekhez’ idĂ©zetet Zhou Li könyvĂ©ben bölcsessĂ©gnek tartottĂĄk.“ KonfĂșciusz erre azt mondta, “Akkor nem kell Ă©rtem imĂĄdkoznod, mivel Ă©n mĂĄr rĂ©g Ăłta imĂĄdkozok.“

Arany fény
öleli åt az Eget és a Fölet.
A "Nagy Törvény" kibontakozik,
emberek hatĂĄrtalan szĂ­vvel.

Qi Jingtong azt is tanĂ­totta Qi Jiguang-nak, hogy a tolerancia kĂ©pessĂ©ge, valamint a harcmƱvĂ©szetekben valĂł jĂĄrtassĂĄg nem arra valĂłk, hogy szemĂ©lyes hĂ­rnevet Ă©s sikert, esetleg vagyont szerezzĂŒnk ĂĄltaluk. Éppen ellentĂ©tesen, ez a nemzet, a tĂĄrsadalom Ă©s az emberek jĂłlĂ©tĂ©t kellene, hogy szolgĂĄlja. EzĂ©rt kell a „hƱsĂ©g, tisztelet a szĂŒlƑkkel szemben, megvesztegethetetlensĂ©g Ă©s becsĂŒletessĂ©g“ erkölcsi tulajdonsĂĄgait szemĂŒnk elƑtt tartanunk, hogy Ă­gy magunkat jĂłl igazgathassuk.

Az erĂ©nyektƑl letĂ©rve
Ez az istentelen légkör
Zivatarokat fog elƑidĂ©zni
Tengerjåsokat tele kétségbeeséssel

Kína szívében telnek el
a legsötétebb óråk
A felhƑk mögött eltakarva a fĂ©ny
Megakadålyozzåk a vetést és virågzåst...

„Az elƑdök Ășgy tekintettek a kĂ©nyelmessĂ©gre, mint a mĂ©rgezett borra Ă©s az ÂŽerĂ©nyessĂ©get jĂłlĂ©tnek tekintettĂ©k `, mintsem szerencsĂ©tlensĂ©gnek. A Han-dinasztia kezdetĂ©tƑl egĂ©szen az utolsĂł csĂĄszĂĄrig, Xiaopingdi-ig, a mintegy szĂĄz kirĂĄlybĂłl Ă©s csĂĄszĂĄrbĂłl a nagy többsĂ©g korrupt Ă©s erkölcsileg romlott volt. MiĂ©rt alakult Ă­gy a törtĂ©nelem? Az Ă©letkörĂŒlmĂ©nyek Ă©s a pozĂ­ciĂłk voltak azok, amik ahhoz vezettek, hogy az önfegyelem hiĂĄnyĂĄnak ĂĄllapotĂĄba sĂŒlyedtek.“ Ez mindenkĂ©pp egy lecke, amibƑl kĂ©sƑbb egĂ©sz generĂĄciĂłknak okulniuk kell.

Wang Zhaosu a tudĂĄsĂĄrĂłl Ă©s erĂ©nyessĂ©gĂ©rƑl volt ismert. A Song-dinasztia alatt, Zhao Kuangyin, vagyis Taizu csĂĄszĂĄr, mĂ©g egy utat is vĂĄllalt, hogy megkĂ©rdezze Wang Zhaosu-tĂłl az alapdolgokat, hogy hogyan kell egy ĂĄllamot vezetni Ă©s hogyan lehet a testet egĂ©szsĂ©gesen tartani. Wang Zhaosu ezt felelte a csĂĄszĂĄrnak: „Egy orszĂĄgot uralni, nem jelent mĂĄst, mint a polgĂĄrait szeretni. EgĂ©szsĂ©gesnek maradni, nem jelent mĂĄst, mint a vĂĄgyakat Ă©s kĂ­vĂĄnsĂĄgokat fĂ©ken tartani." Taizu csĂĄszĂĄr felĂ­rta magĂĄnak ezeket a szavakat a falra Ă©s az asztalĂĄra a csĂĄszĂĄri udvarban, hogy ez Ă­gy mindig szem elƑtt legyen neki.

A Tang-dinasztia alatt (618-907) volt egy taoista szerzetes, akit Wang Yanbo-nak hĂ­vtak. Jingzhou-bĂłl szĂĄrmazott Ă©s volt egy kĂ©pessĂ©ge, amit az orvosi praktikum alatt alkalmazott. Rendelkezett azzal a kĂŒlönleges kĂ©pessĂ©ggel, hogy diagnosztizĂĄlni tudta a betegsĂ©get, azĂĄltal, hogy kitapintotta a pĂĄciens pulzusĂĄt. Az Ă©letveszĂ©lyes betegsĂ©genknĂ©l sokszor nagyon helyesnek bizonyultak diagnĂłzisai.

Az irigysĂ©g az embereket rosszakarĂłvĂĄ teszi. SƑt, mĂ©g rosszabb: arra vezeti rĂĄ az embereket, hogy rosszat tegyenek Ă©s hogy meggyalĂĄzzĂĄk az Eget. Az irigysĂ©g a bizonyĂ­tĂ©ka annak, hogy az ember csak magĂĄra gondol Ă©s önzƑ. Jiang Yuan elƑször nagyon irigy volt Ă©s nem ismert semmilyen elnĂ©zĂ©st sem. EzĂ©rt megtorlĂĄsban rĂ©szesĂŒlt. MiutĂĄn a hibĂĄit kijavĂ­totta, a szerencsĂ©tlensĂ©ge ĂĄtvĂĄltozott szerencsĂ©vĂ©.

Az iskolai hivatalnokok elƑvettĂ©k a szobatĂĄrsĂĄt, ĂĄtkutattĂĄk a szobĂĄt Ă©s megtalĂĄltĂĄk az aranyat. Zhang Zhichang tisztĂĄban volt vele, hogyha azt mondanĂĄ, hogy az arany az övĂ©, a szobatĂĄrsĂĄt biztosan megbĂŒntetnĂ©k. Azon kĂ­vĂŒl, a többiek elƑtt, a szobatĂĄrsa nagy szĂ©gyenbe kerĂŒlne. Így hĂĄt ezt felelte: "Ez nem az Ă©n aranyam." A szobatĂĄrsĂĄt annyira meghatotta Zhang Zhichang kedvessĂ©ge, hogy az Ă©jszaka sorĂĄn összecsomagolta az aranyat Ă©s visszaadta neki. Zhang Zhichang tudta, hogy a szobatĂĄrsa nagyon szegĂ©ny, ezĂ©rt odaadta neki aranya felĂ©t.

Az Ă©letben fogunk vesztesĂ©ggel Ă©s nyeresĂ©ggel, jĂłval Ă©s rosszal egyarĂĄnt talĂĄlkozni. Hogyha ezt mind Ășgy kezeljĂŒk, hogy a termĂ©szetes utat követjĂŒk, hogy nem törekszĂŒnk sem hĂ­rnĂ©vre sem elƑnyökre, a szĂ­v nyugodtan Ă©s bĂ©kĂ©sen van tartva, mint ahogy az öreg emberek mondtĂĄk: “Maradj Ă©rintetlen jĂłnĂĄl Ă©s rossznĂĄl, csak figyeld meg a virĂĄgokat, amik az udvarban virĂĄgoznak Ă©s hervadnak. Arra ne ĂŒgyelj, hogy maradsz vagy mĂ©sz, hanem csak a felhƑket figyeld, amik az Ă©gbolton megjelennek Ă©s eltƱnnek “, akkor egy olyan szintet Ă©rsz el, ami „meghaladja az ĂĄtlagot.“

Vörös halĂĄl – a kezek vĂ©resek
a szĂĄmtalan elveszett Ă©lettƑl
csak a hatalomért.

A Vörös PĂĄrt – megmĂ©rgezi a szĂ­veket
egy zabolĂĄtlan vihar
romlott mĂșltjĂĄbĂłl.
...

MĂĄr 14 Ă©ves koromban megkeresett egy mester, hogy egy mƱvelĂ©si utat tanĂ­tson meg nekem. Akkoriban csak egy közĂ©piskolĂĄs kislĂĄny voltam. Ez a mester mĂĄr több mint 500 Ă©ves volt Ă©s gyakran tanĂ­totta nekem a FĂĄ-t. Egy kĂ©rdĂ©st hĂłnapokig magyarĂĄzott Ă©s Ășgy is csak rĂ©szben Ă©rtettem meg. MĂĄr az elejĂ©n nyitva volt az Égi Szemem, Ă©s lĂĄttam, hogy mindenĂŒtt a templomokban Ă©s kolostorokban rĂłkĂĄk, sĂĄrga menyĂ©tek, szellemek vagy kĂ­gyĂłk voltak, akik az emberekre tapadtak. A Buddha-szobrokon valĂłjĂĄban vĂ©gkĂ©pp nem voltak BuddhĂĄk. Ez a szörnyƱ lĂĄtvĂĄny nagyon megijesztett Ă©s ezĂ©rt mindig megkĂ©rtem a mesteremet, hogy zĂĄrja le az Égi Szememet....