|
||
|
Emlékezés egy álomra az „Utolsó Ítélet”-ről
(Minghui.de) Amikor olvastam a „Fá-magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián New York nagyterületén 2009-ben”-t a Mestertől, emlékeztem valamire, amit egyszer egy álomban láttam 2000 júniusában. Szeretnék a gyakorlótársaimmal tapasztalatot cserélni az „utolsó ítélet”-ről. 2000 júniusában egy két gyakorló és jómagam Peking-be mentünk, hogy a Fá-t igazoljuk. Letartóztattak a rendőrök, akik a szülővárosomból valók voltak, és börtönbe vittek. Ott egy éjszakán volt egy álmom, melyben tisztán láttam, hogy mi történt a nagy törvényszék előtt a Fá-helyreigazítás befejezte után. A következőt álmodtam: Az ég hajnalban szürke volt, egy koszos, zavaros szín. Egyszer csak elkezdtek a szürke felhők észak-keleten átalakulni, olyanná, mint a forrásban levő víz, és egyre nagyobbak lettek. Egy gigantikus szél minden sírt, koporsót és agyag urnát feltört a Földön. Az összes halott újra életre kelt, mert a törvényszék elé kellett állniuk. Lassanként a szürke ég világoskékké alakult át és végül átlátszó kék lett; az ég és a föld nagyon tiszta volt, egyetlen egy porszem nélkül. A levegőben felállították az embereket az ítélőszék előtt – sok sort alkottak. Én hátul álltam. Amikor a nagy ítélkezés megkezdődött, a mennyei katonák folyvást sok embert vittek előre, akik letérdeltek az ítélőpad elé. Ebben a pillanatban egy embert két isteni katona előttem hurcolt el. Meglepődtem: „Ah! Ez egy ördög!” Amikor felébredtem nem tudtam visszaemlékezni, hogy ki volt az az ember, de tudtam, hogy az egyik ismerősöm kellet, hogy legyen. Talán az az ember volt, akit a régi erők nagyon régen arra rendeltek el, hogy tegyen valamit a Dáfá ellen vagy ellenem. Minden esetre, nem számít, hogy ki volt az az ember, én folyamatosan figyelmeztetem magam, hogy bízzak a Mesterben és a Fá-ban és a zavarásokat mindig őszinte gondolatokkal kezeljem. Mindörökre Dáfá-t fogok művelni és a Mestert fogom követni, így vissza tudok térni az igaz otthonomba. A Dáfá művelés elmúlt tíz nehéz évében, az üldözés közepette, a sok göröngyös út ellenére végül is új életet kezdtem, melyet a Dáfá teremtett. Semmilyen nehézség nem képes megingatni az elhatározásomat abban, hogy a Mesternek a Fá-helyreigazításban segítsek és kövessem őt.
|
||