| a cikk megjelenési dátuma a hu.clearhamrony.net - en: 2009. január 28., szerda |
|
Egy ciprusi gyakorlótól
Volt egy fiú, egy kis faluban éldegélt családjával és barátaival. A falu neve Világ volt, és sűrű köd vette körül a falut. A fiú gyakran nézte azt a magas helyet amelynek csúcsa túlnyúlott a ködön. Egyik nap elment megkérdezni a falu bölcsét, hogy mi van a hegy csúcsán és miért nincs ott köd. A Bölcs ezt válaszolta a fiúnak: az Igazság lakik ott és a köd nagyon fél tőle ezért nem mer közel menni hozzá.
A fiúnak nagyon tetszett a válasz és elhatározta hogy ő bizony meg akarja ismerni ezt az Igazságot. Elindult a hegyen felfelé. Rögtön szembe jött vele a Szerelem: „Hé fiú, hová mész, ne siess hát annyira, gyere velem egy sétára, csodákat mutatok neked."
A fiúnak tetszett a szerelem és engedett. Elment vele egy sétára, de a szerelem tőrbe csalta és egy nagy mély verembe lökte a fiút úgy hogy nagyon megütötte magát és sokáig sírt.
Arra szállt egy öreg sólyom s megsajnálta a fiút: "Az én nevem Remény, mi baj fiú?"
Fiú: "Az igazsághoz indultam a hegycsúcsra de a a szerelem becsapott és ebbe a verembe lökött. Nagyon fáj a lábam." Erre a Remény: "Épp tőle jövök és azt üzeni vár téged és hogyha jobban megnézed talán nem is olyan mély az verem."
A fiú nagyon elcsodálkozott. Az igazság üzent neki. Ki lehet ő hogy ilyet tud? Valóban megnézte és észrevette hogy a verem nem nagy s egykettőre kimászott belőle. Megköszönte a sólyomnak az üzenetet és bicegve továbbindult.
Félúton találkozott Kétséggel és Félelemmel akik kézenfogva siettek felé: "Szia fiú, hát tudod mi az hallottuk hogy nem is lakik ott senki , meg hogy csak mindenféle kígyók és békák élnek ott amik az emberre ugranak. Mi csak jót akarunk, és szerintünk jobb lenne ha visszafordulnál."
A fiú nagyon megijedt s hirtelen nem tudta mit tegyen. Kétség és Félelem nagyon meggyőzőnek tűntek. Megállt és gondolkodóba esett. Arra ugrándozott egy kisnyúl s megszólalt: "Az én nevem Bizalom, min töröd a fejed te fiú?"
Azon gondolkodom tovább induljam-e a hegyen felfelé, az hallottam nem lakik ott senki és békák meg kígyók élnek ott. Bizalom: "Hát biz én azt nem tudom de akkor azok fura kígyók lehetnek mert az Igazság lakik ott és őtőle még a köd is fél." A fiú hirtelen megértette hogy mi a helyes és tovább indult. Már majdnem a csúcson volt amikor egy tömeg közeledett felé: "Szia fiú, mi vagyunk a Világi Dolgok, kérünk szépen téged hogy vigyél magaddal minket, csak nem akarsz minket itt hagyni?"
A fiú elbizonytalanodott, hogyan vigye magával ezt a sok Dolgot. Némelyiküket ismerte is és nagyon szerette, fájt is a szive itthagyni őket de nem tudta hogyan vigye el őket mindet a csúcsra. Hirtelen szellő támadt és suttogni kezdett a fiú fülébe: "Az én nevem Hit, Igazságtól jövök éppen. Arra kér téged siess mert nemsokára útnak indul s szeretne téged is magával vinni." Ebből aztán értett a fiú. Hátat forditott a tömegnek s futott csak futott se jobbra se balra nem nézett, egyenesen fel a csúcsra.
Amikor felért nagyon elcsodálkozott. Egy kis kunyhót látott és a Bölcset a faluból, a ház előtt várta: "Szia fiú épp időben érkeztél nemsokára indulunk."
A fiú először nem értette hogyan lehet hogy a Bölcs a faluból ilyen hamar felért a hegy csúcsára és hogy miért nem mondta meg neki rögtön, hogy ő lakik odafenn de mégiscsak nagyon örült hogy a szemeit nem zavarja már a köd. Mosolyogva megfogta a Bölcs kezét és a Bölcs még aznap megmutatta neki hogy az Univerzum nem csak a kis faluból áll.